Orient RailJET

Jó ideje arra vágyom, hogy egy helybe bele tudjak merülni, úgy rendesen, és az utazás újra a belülről szóljon. Ez meg kicsit most épp privátabbá vált, ahogy az előző munkám már nem okozott annyi örömöt, kerestem az újat, és továbbra sem sikerült magamat belekényszerítenem a corporate közegbe. A felújítás után meg akartam pihenni egy kicsit, és kivenni valahány hónapnyi szünet, de lévén Svájc drága, és épp elköltöttem egy adag pénzt egy felújításra, nem tudtam elengedni a munkát.

A Budapest-Zürich vonalon közlekedik naponta egyszer egy ÖBB által üzemeltetett direkt RailJET, ami ~11 óra alatt repít oda vagy vissza. Sokat vonatozott barátom szerint a magyar vonalra a RailJETből a csóróbbikat rakják, dehát ez "jár" a kelet-európai ingázó örömlényeknek és örömlányoknak. Szerintem még így is Európa egyik legmenőbb vonata, ami átvisz a keletből nyugatba, vagy épp vissza. Kontraszt van, sok irányból, sok féle, közte a gyönyörű Alpokkal.

Másfél évet töltöttem ott és nem lett a kedvenc helyem. Nem a sztereotíp "hidegek a svájciak" miatt elsősorban - bár nyilván nem segít, hogy 0 lokál pajtit hajtottam fel, és partnerem barátairól sem tudtam eldönteni másfél év után, hogy titokban gyűlölnek-e.

Node, a kerítés kolbászból-e van?

Hideg Svájc

Különböző kultúrák különböző helyeken, intézményekbe és módon szocializálnak. A svájci német egy erősen munka köré szerveződő létforma, és lévén én nem rohantam vissza dolgozni, nem is akadt új közeg. De épp mással küzdöttem. A nyelv nem baráti, mert ha a német duolingót nyomogatod, semennyivel sem vagy beljebb, a nyomokban német szavakat tartalmazó hablatyban melynek intonálása amúgy egészen magyaros, csak több benne a csúnya hang.

A helyieknek már mind megvannak a barátaik. Nyilván az ilyen giga-átmeneldékben mint London vagy Zürich, van azért expat dögivel, de mivel a közeg megtalálása nem sikerült, meg annyira nem is nagyon próbálkoztam, mert az volt az érzésem, hogy bárhova mennék, a levegőért is pénzt kérnek, úgyhogy se jóga, se asztalosműhely. Az underground helyeknek nyoma sincs, a kávézókban senki sem csapja fel a lapost. Mindennek megvan a helye, laptopozni sicc az irodádba. A könyvtár jó volt, de oda meg mindenki a bubijával megy, lehet, hogy én is be voltam fordulva, de nulla beszélgetést húztam be randomarcokkal. Partnerem helyiként mutatott jó pár érdekes mintázatot: a svájci egy nagyon indirekt nép, ellenben a némettel, akik keményen - és szofisztikált nyelvhasználattal - megmondják, ha valami szar. Itt mindenki úgy van, hogy "jajj, nehogy valakit megsértsek" - inkább nem mondanak semmit. Van véleményük, de ezt csak egy ott szocializálódott embernek van esélye felvenni. Ha kicsit különbözöl, ritkán kapsz direkt arcba visszajelzést, inkább finom grimaszokat, meg soft-bullyngot (ignorálnak?), ha nem követed tökéletesen az intrikált normákat.

Kivéve ha valami "egyértelmű" szabályt szegsz meg - akkor sem úgy, hogy "engem zavar, hogy te ezt csinálod" hanem úgy, hogy "tudod ám, hogy ez a szabály, és ez itt Svájc, itt kiugrik rád a bokorból a rendőr az erdő közepén is". Nekem passzív agresszívnak tűnő kommunikáció a norma - nagyon sok a "kéne", egészen hiányzik a "Én szeretném, hogy te máshogy csináld" - rákenik a szabályokra. Mert a szabályok okkal vannak, azt a közösség önnön magukért hozta, és VAN beleszólás, ha már nem szolgál jól - de az esetek többségében egészen komolyan bele van égetve az emberek fejébe, hogy melyik szabály miért pont úgy van, ahogy.

Nagyon tanulságos volt ezt a mentalitást kontrasztba állítani a Nagy Magyar Valósággal, ahol sose volt olyan érzésem, hogy a hülye szabályoknak is van oka, valaki mindig "okosabb", és elvétve van olyan univerzum, ahol egy szabály esetleg tényleg a köz érdekét szolgálná. Ez a kettősség engem eléggé feszített, és nagyon sokkoló volt azt látni, ahogy a helyieket eleinte birkáknak véltem, aztán néha befeküdtem neki egy nagyon sóhajtva: "dehát működik".

A hipotézisem, hogy az indirektségük miatt megmaradt a szociális konformitás egy olyan szinten, ami még épp jó. Nem ők lesznek a leg újítóbbak a környéken a svájci egy elég konzervatív népség, cserébe amíg betartod a szabályaikat, és kitanulod a gyakran nyomasztó kereteiket, elkaristolsz. Lázadhatsz, dobozban. Ezt is biztos fel lehet szedni, de nem másfél év alatt, arra nem túl motiváltan (tudtuk, hogy megyünk előbb utóbb), és helyi munka nélkül. Ide elsősorban dolgozni jönnek amúgy is, csak nekem jött ki két bal lábbal.

A meleg déliekkel való összehasonlításuk szerintem teljesen értelmetlen. Délen jópofiznak veled, meg arcoskodnak, de ugyanúgy nehéz velük mélyülni, sőt, északibbként nagyon könnyű félre menni abban, hogy megbecsüld mennyire is vagytok közel. Itt nincs álca, nagyon jól érezni, hogy nagyon messze vagy még a közeltől. Észak őszintébb.

Én valahonnan a kettő közül jövök, egy posztszovjet gyarmatról, ahol a duplabeszél anyanyelvem zsigeri eleme minimum két-három generáció óta, nekem inkább a rendszerben való feltétlen hit az ami egészen lenyűgöző volt: a rendszer érted is van, a rendszer te vagy, nem egy harmadik, elnyomó hatalom. A közszolgák nem terrorizálnak, hogy "még ezt sem tudod", meg "te vagy a hülye", hanem segítenek, kibővítik a határidőt, megoldják, majd elkérik érte a pénzt, mert mindenki egyetért abban, hogy mi miért van, az emberek - még az egyszerűek is - kompetensek a maguk kis területén. A helyiek magukénak érzik a helyet, a rendszert, és van egy fura büszkeségük a gyakran awkward identitásukra. Ezzel a woke nemzedék nehezebben azonosul, de valahogy mégis elvannak egymás mellett. A woke se mondja a büntsli (főleg vidéki, keményvonalas konzervatív svájci, akinek nem sikerült lekövetnie a világ radikális változásait, és életformája szerint még mindig 1879-ben él egy farmon és osztja a trút) arcába, hogy "szedd már össze magad", csak figyelmesen végighallgatja némi szemforgatás kíséretében.

Lapul némi ellentmondás itt-ott, ahogy globalizálódnak, és kiderülnek turpisságok, de a korrupcióhoz való hozzáállásuk nagyon más dimenzióban működik: nagyon erős morális kódjuk van, ami segít eldönteni, hogy valami korrupció vagy nem az. A fairségre való törekvés nagyon mélyen van mindenkibe beleterraformálva. Ha valami nem fair, véletlenül többet fizettettek veled, mint mással, mindenki azonnal meghunyászkodik és megpróbálja megjavítani, és semmilyen kérdés fel sem merül, hogy "neked ez jár".

Nem állítom, hogy értem, mi alapján működik ez az egész, de az önmaguk élete felett rendelkezni képes, erős értékítélettel rendelkező individuumra építő kultúra talán az együttélésük alapja. Talán egyszer majd sikerül jobban magamévá tennem, egyelőre egy kicsit inkább nyomasztó volt. Mivel mindennek megvan a módja és a helye, ez a város "kész" van - nincs hely benne a káosznak - legalábbis az én tapasztalataim szerint a fiatalok igénylik, hogy legyen kiaknázatlan lehetőség. Legalább a tudatalattiban (- Agent Smith). Ez a hely kész van, ennek minden előnyével és hátrányával.

Úgy jöttem el, hogy el tudom képzelni, hogy a hegyek meg a tájak megszerettessék velem a környéket. Egész jókat repültem Luzern környékén. De kb ennyi volt a hobbim, és így is meredek minuszban zártam az évet.

A pontokat szaró (pünktlishize) keményvonalas konzervatív vonal pedig még mindig nem a szívem csücskei. Van humor értékük de inkább nyomasztóak.

Sytemfriend

Mindehhez hozzá tartozik a pozitív, hogy a dolgok működnek, és hát mindenhol vannak hőbörgők. Valahogy azt látom, hogy az emberek kevésbé stresszelnek azon, hogy vajon mit fognak enni holnap, vagy ha valami bajuk lesz - ami logikus, elvégre se háborút, se nélkülözést nem nagyon láttak sok generáció óta. Az egyetlen kemény dolog amivel meg kell küzdeniük, az az új világ - amiben ha a vonat már nem jön pontosan, dráma van, mert "mindenki csinálja csak a dolgát". Itt van bizalma az embereknek egymásban, hogy ha valaki nem "fair"-ül bánik a közzel, azzal bizony elbánik a karma - és az, akinek a karma manifesztációja a dolga, elvégre ezért kapja a fizetését. És bíznak. Ha nem is egymásban, a rendszerben. Mindenre is van ember.

Az, hogy én a magam kis keleteurópai kiégett poklomban égtem és nem tudtam botokat keresztbe tenni, hogy jobban működjön a szociális életem nehezen kenhető az ottani rendszerre, ha őszinte vagyok magammal. Nehéz belépési pontot találni? Nehéz. De kereshettem volna jobban. Elmehettem volna networking helyekre. Kereshettem volna aktívabban munkát. De így jött ki. Badarság lenne ezekért a hideget okolni.

Nyitott-zárt interakciók

Nameg minden kultúrának megvannak/voltak a saját módjai - amit a globalizáció és az új-hullám keményen keresztbe húzott szinte mindenhol - amiket teljesen nem triviális kiismerni, és a legtöbb ember akit hallottam panaszkodni arról, hogy egy új hely ahova mentek hogyan szar, szerintem nem érti ezt az összefüggést.

Hogyan randizol? Hogyan találkozol új emberekkel? Ez mennyire nyilvánvaló? Hogyan tudsz új "barátokat" szerezni, ezek mennyire tartósak. De főleg HOL? Munkahelyen? Vagy megtartod professzionálisnak? Az ovisuliban? Nincs gyerek? A tóparton/főutcán sétálgatva, rendezvényen, előadás után, beköltözős fesztiválon, jóga óra után, kávézóban, kocsmában, műhelyben, socialban, meetupon, appon? Ezek teljesen nem egyértelműek, és rá kell tudni ülni a nekünk kényelmetlennek tűnő székekre, ha valahol integrálódni akarunk, ez ilyen. Ha ezt nem találod meg elsőre, hát lehet, hogy nem az való neked, ettől még a helyi - jobb híján - kénytelen valamit kezdeni magával. Ez mennyire nyitott a helyi etikettet nem beszélőknek, az egy valid dimenzió, de eddigi utazásaim során sose volt olyan, hogy ne találtam volna valamit amin el lehet indulni. Még Svájcban is lett volna.

Ha vetítés kell, arra ott vannak a spanyolok. Ha senki sem akarja zavarni a másikat, arra itt van ez a hely - a hírességek azért szeretik, mert Brad Pitt-ként is bemehetsz úgy egy boltba, hogy a pénztáros nem közös szelfit kér, hanem a supershoppod - itt tényleg egy vagy mindenki közül, mindegy, hogy trabanttal vagy bentleyvel parkolsz le a CBA előtt. Ugyanúgy forgatják a szemüket, ha kilógsz a parkolóhelyről.

Nameg megvan ám a varázsa a háttérben a hegyeknek.

Meg Budapestnek is, ahogy valahogy kelet és nyugat, észak és dél közé esik.

Hajónapló újra Budapest 5. napjából

szám Svájc social

---

• ◀ 19. szám