19. szám
Vanlife
Eltöltöttem egy hónapot kisbuszban. Mióta nagyon kis gyerek voltam, foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon milyen lehet egy kisbuszban utazni és lakni. 35 évesen értem el oda, hogy megtörténjen.
Egy hónapra indultunk a svájci januári szürkeségből, mielőtt letelepszünk és elkezdünk dolgozni.
Ha már sziget, legyen egy olyan, ahol nem voltam. Angliában kipróbáltuk a camper megosztót, és eléggé bejött, úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk egy kicsit hosszabban.
Vegyes érzelmekkel zártam.
Az ötlet nem rossz: valóban jó elhagyott helyeken aludni, nem kell foglalkozni a túlárazott turistacsapda szállásokkal, megnézheted a sziget több csücskét, és nem kell hozzá órákat autóznod, hanem ott ébredhetsz, "ahol szeretnél".
Sátrazni és kempingezni nem szabad, viszont sikerült hagyni egy magyaros kiskaput a helyi jogalkotásban: autóval parkolni és autóban aludni viszont szabad. #LégyTeIsZöldMintASpanyolok. Már Teneriféről is tudtuk, hogy a helyiek keményvonalas autóbarbárok, akkor minek lázadni? Sátrat otthon hagy, kisbuszt bérel.
Meglepő, de Lanzarote elhagyott holdfelszíne valahogy nem elég híres ahhoz, hogy tele legyen olyan turistákkal akik kimerészkednek a tizenkétcsillagos szállodáikból, úgyhogy '23 februárjában viszonylag magányosan tobzódtunk a legtöbb park4night által megjelölt helyen Lanzarotén.
Mivel vittünk ernyőt, és ha már van egy kisbuszunk, leginkább ernyőztünk és kisbuszoztunk. Néha diszkréten beszökve egy-egy sok-csillagos hotel gyúrodájába zuhanyozni. (csóró travel tips!)
Ez a sziget eléggé kiváló repülde, kb minden szélirányra van hely, ahol lehet lebegni, legalább 3 nap volt igazi gyógyidő, és még a hosszú északi falat is sikerült végigrepülnöm egyszer. Emellett van rengeteg láva, lávával körberakott szőlőtövek és borút, lávára telepített nagyon sok kilométer aszfalt út, lávakövekből épített házak, lávát hányó vulkán maradványok, láva által fűtött grill, láva múzeum, láva mezők, láva mezőkön még több láva út... Aztán ha meguntad a lávát (meg lehet unni a lávát?) még mindig van lávás tengerpart, ahol lehet kempelni a kemperrel.
Az egyik este szerettem volna egy holdfényes repülés véghez vinni, szépen kiterítettem és vártam az északi szelet, mire kaptunk egy halom rendőrt és mentőt a nyakunkba, mert ott szoktak az arcok becsapódni. Mi meg néztük, hogy vajon mi történik odalent, hogy ekkora a hercehurca?
Néha be-betévedtünk egy jó Indiaiba az angolok közé, akik már nagyobb százalékban voltak jelen mint legutóbb, ezzel nem javítva a hely vonzóságán, de alapvetően a térkép kevéssé lakott területein voltunk fellelhetőek.
Aztán visszaadtuk a furgont, és átreppentünk Tenerifére, hogy konstatáljuk, ez a sziget bizony sokkal zsúfoltabb.
"Ahol Szeretnél"
Az ígéret az ugye, hogy ott alszol, ahol szeretnél. Persze, ha nincs minden négyzetcentiméter privatizálva. Ez Lanzarote holdmezején így van: még bőven van helye az olyan kis furgonos hangyáknak mint mi vagyunk, Tenerifét azonban már eléggé körbeépítették. Az egész szigeten alig találni helyet, ahol anélkül meg tudnál állni, hogy rákokba botolj, vagy ne legyen dugó az autópályán - "just one more lane bro".
Az apokalipszis turizmusunkhoz képest ez a hely elég drámaian feltöltődött és lakhatatlanná változott. Igaz, a hippi buszok már akkor is a majd-egyszer-ellenszenves-villanegyedet-építünk-ide panamás kaktuszföldeken kígyózó kivilágított Los Angelesi fenntarthatatlansági versenyben élen járó de-legalább-az-aszfalt-nem-porol parkolókban vesztegeltek, és már az is gyanús lehetett volna, hogy bizony sajnos ezen a részen már nincs jelen a Lanzarotei elhagyott szálloda bősége. Már lakóautózás szempontból.
Vegyes érzelmeim másik sarkalatos pontja a mobil potyi. Eleve elborzaszt a gondolat, hogy egy műanyag tartályba könnyítsek magamon, de hogy ezt még hordozgassam is magammal jópár napon keresztül? Inkább túráztam minden nap egy jót, amíg nem találtam egy kellően elhagyatott helyet. Nyilván a kakit elásni viszonylag nehezen kivitelezhető a fekete vulkán kövön, de akár a helyi erő befektethetne egy-egy elhagyott pottyantósba egy-egy parkolóban. Nem tudom mit várok mondjuk, hogy ha az ezrek által használt privát (!!!) kézben lévő starthely mellett nem voltak képesek összedobni a rotyira valót, úgyhogy az összes pilóta csak lehugyozza a szomszéd kerítését, ameddig valamelyik szomszéd majd jól fel nem húzza magát annyira, hogy felhúzzon még egy kerítést, vagy kifeszítsen egy drót a starthely elé. A szigeti spanyol egy ilyen fillérbaszó individualista kultúra. Mintha már láttam volna hasonlót valahol, akiket ezek az emberek kolonizáltak... Hmmmm.... Lehet, hogy van összefüggés. A kooperáció teljes hiánya.
Itt is sikerült jókat reppenni, szét is szakítottam az ernyőm, ahogy próbáltam a Teide tetejéről oldalszélben leveretni, de párszáz méterrel lejjebb beleálltam a vulkán homokos köves talajába. Ilyen is kell, de legalább járt aznap a lift, úgyhogy nem kellett legyalogolnom.
Visszatérve a kisbuszhoz: valóban van hangulata annak, ha a még nem privatizált területeken egy-egy partszakaszon tudunk ébredni a semmi közepén egy földút mellett, meg hogy közelebb vagyunk egy starthelyhez, mint amúgy lennénk, meg amúgy a kinti zuhanyhoz a klíma is tökéletes, februárban is, de mindenképpen vannak olyan fárasztó és frusztráló hátulütők mint a wc probléma, hogy folyton nézni kell, hogy ne használjunk túl sok vizet, hogy mindig minden vissza legyen zárva, hogy erre nem gondoltak a tervezésnél, meg hogy egy ABC-be menéshez össze kell csomagolni mindent, és mind a háromésfél tonnát oda kell mozgatni hozzá, megtankolt vizestül. Nyilván ennek nagy része megoldható, és az is biztos, hogy én is kevésbé tolerálom a kényelmetlenségeket, de egyre jobban azt gondolom, hogy az ember a legtöbb helyen szabadabb egy hátizsákkal, mint egy lakóautóval. Lanzarotén ettől függetlenül újra buszoznék egyet, Tenerifén viszont biztosan nem.
Ez az egész turistáskodás egészen ellenszenvessé kezd válni. Persze ismét feljön a turista-utazó általánosítás: ha egy hétre mész ezekre a szigetekre lenni vs pár hónapra, miért jobb az egyik, mint a másik? Mit hajkurászol valójában, ami miatt nem tudsz egy helyben megülni? Miért kell a kaland meg az új élmények, miért nem elég paradicsomot termeszteni a hátsó kertben? Miért megmászni a 3454. hegyet? Ez lenne az élet? Égetni a benzint, és nem gondolni a holnapra?
Miféle nihilista senki vagyok?
Már nagyon mennék paradicsomot termeszteni a hátsó kertben. Csak sose süt be a nap.
