15. szám
Harmadik Erasmus
Mindenkinek az életébe kell egy Erasmus. Ha nem volt elég, akkor még egy. Majd még egy.
Amikor sorsközösségbe vagy zárva pár hasonszőrűvel, és együtt élitek meg a mindennapi élet föntjeit és lentjeit, motiváljátok és demotiváljátok egymást, megosztjátok örömötöket és bánatotokat, mindezt nagy eséllyel a nem létező privát szférátok hiányába belenyugodva. Egy nagyon szoros nem romantikus kapcsolat emberek között, akik valahogy a térnek és időnek egy pontján ugyanoda keveredtek.
Adeje városa szolgált a térnek, és 21 tavasza az időnek, amikor húgom kitalálta, hogy ha választani lehet a home office a la szürke bezárt hideg esős februári Budapest, és home office a la tegerpart között, mivel az első már elég régóta élete része, most egyre kevesebb akadályát érzi, hogy kipróbálja a második opciót. Október óta a sötét lyukamba zárva ez egy kimondottan kiváló ötletnek bizonyult... Némi logisztikai után egyik nap a hirtelen tervváltoztatás jegyében letoltam egy esti PCR-t, hogy másnap este már a Bécsi reptér kőpadlóján fetrengve hallgassam, a padon horkoló bácsi hanghullámainak a különböző szögekben álló márvány falakról visszavert szimfóniáját.
Szigetek
Körülbelül annyit tudtam az ötlet megfoganása előtt erről a helyről, hogy van rajta vulkán, biztos nagyon szép, és amúgy lehet rajta repülni. Be is táraztam a vadonatúj siklóernyőmet, hátha.
A hírek igaznak bizonyultak.
Apokalipszis turizmus
A sziget déli része egy igen sajátos, tökéletes klímájú sivatag. A szinte nulla esős nap és 21 fok körüli hőmérséklet télen a hely pandémia nélkül egy nagyon sok kilométeren át húzódó turistacsapda, elsősorban - jelenleg brexit által kizárt - brit rákok tömegeinek. Mi ennek csak a lenyomatait láttuk: hosszan húzódó, üres tengerpart, tele bezárt helyekkel és üres tengerpartokkal. A kellően ellenszenves terek üressége áthatotta a tömegturizmus halálára vágyó lelkünk: ezek romjain éltünk.
Ernyő szervezet
Egyszer csak szembejött az interneten a repülős alibimet lesztalkoló igen tehetséges magyar nyelvvel és ernyővel is rendelkező ember, így hirtelen ketten lettünk, akik repülnének. Ennek teret is engedtünk, így a szigeten nem csak Adeje fölött zavartam a helyi madár populációt, légtereket nem ismerve.
Ez egy heti elfoglaltság lett: fel a hegyre, reppenni egyet, leszállni, majd folytatni ahol abbahagytam. Szemben néztük a Condét, egy lapos tetejű igen dekoratív kődarabot, hátrafelé pedig a sziklaujjak felhőbe bújtságából lehetett előre jelezni, hogy aznap repülős idő lesz-e.
Aztán áthajóztunk La Gomerára, hogy túrázzunk egyet, majd tovább La Palmára, ahol szintén körbekocsikáztunk a piros citroenünkkel.
Túránk záró akkordjaként megjelöltük a ház előtti leszállót utolsó, és egyben legnagyobb éjszaka odarittyentett artifaktunkkal, a szél körével.
Végül szépen lassan egymás után búcsút vettünk a szigettől és elindultunk, ki-ki a maga útjára.
Aztán nyár lett.
Hajónapló Anglia 19. napjából
szám Tenerife